A Zemplén sok debreceni szívének csücske. Túlzás nélkül állíthatjuk ezt, mivel a hegy és víz nélküli Debrecenből nagyon sokan, és igen szívesen jönnek erre a vidékre. Akár kirándulni – természetjáróként vagy borturistaként! –, de akár azért is, mert úgy gondolják, itt vesznek hétvégi házat, üdülőt.
Clik here to view.
Tolcsvai táj
Legutóbb „öreg” újságíró barátom mesélte: találtam egy régi parasztházat fent, egy eldugott faluban, gyönyörű hegyvidéki környezetben. Hát én mindig is erről álmodtam – mondta, s meg is vette…
Maguk a zempléni településeken élők is számon tartják, és sorolják, a debreceniek mely részeket is kedvelik igazán, hol vettek házat, hova járnak nyaralni-telelni. Tolcsva mellett Erdőbénye, Erdőhorváti, Mogyoróska neve is elhangzik, de emlegetik a „hutákat” is. Nem csoda ez persze. A mi nagyvárosunkhoz viszonylag közel van a Zemplén, Tokaj, a Hegyalja, egy órás autózás után végre már hegyeket is lát az alföldi síkhoz szokott szem. Azt persze tudni kell: bár Tokaj a névadó ikon, ott találkozik a Bodrog és a Tisza, s ott már tényleg hegy magasodik, a legjobb hegyaljai borok mégsem ott teremnek, hanem Mádon és Tolcsván. Századokkal ezelőtt is ezek voltak a borkereskedelem központja ezen a környéken, ahol annak idején majd’ harminc mezőváros sorakozott sorban, egymás után.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Mi jobbra, azaz Sárospatak irányába indulunk, tehát Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud felé. Bodrogkeresztúrnál érdemes megállni és megnézni a Hét vezér szoborcsoportot: ezt a parkkal együtt a Millennium évében, 2000-ben avatta fel készítője, Sárossy Tibor sárospataki fafaragó művész. Mehetnénk Erdőbényére, ahol a Debrecenből elszármazott borász, Homonna Attila készíti különleges, ám igen drága borait, de úgy alakul, hogy Tolcsván kötünk ki.
Tolcsván ma száznyolcvan pince van – árulja el Csoma Ernő polgármester. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak ebből az ezernyolcszáz fős községből ennyi pincészet próbálná meghódítani a világ borpiacait, de mégis komoly szám. Egészen kicsike családi vállalkozások is foglalkoznak itt szőlővel, és olyan tőkeerős nagy óriások is, mint az Oremus. Ez a szőlőbirtok 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként, szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatóak, hat település határában. A neve – ezt sokan nem tudják – egy régi hegyaljai szőlőfajtát idéz fel, amit zétának is hívunk. Ez egyike a borvidéken telepíthető hatféle szőlőnek. A legismertebb furmint, hárslevelű és sárgamuskotály mellett mostanában kezd újra népszerű lenni a kövérszőlő – aminek zamatos, ízes bora van, de a fürtök hajlamosak a rothadásra, ha sok eső esik – valamint a kabar.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Tolcsva a borok egyik hazai fővárosa, de igazából a településen található kastélyok és műemlékek okán is lehetne emlegetni. Vagy akár a népszerű augusztusi fesztivál kapcsán is, amikor a lélekszám hirtelen a sokszorosára nő. Ekkor ötezernél is többen járnak-kelnek a tolcsvai utcákon, a parkokban, a pincékben – kóstolgatják a hegyalja folyékony aranyát, a zempléni ételkülönlegességeket, és élvezik a programkínálatot, amiben a koncertek mellett sok egyéb kulturális lehetőséget is találhatni. Megnézheti a közönség az egykori Constantin házban található, szépen felújított Bormúzeumban található tárlatokat: az egyik a település múltját és jelenét köti össze remekül megmunkált fotókkal. Madák Róbert, az intézmény vezetője nem kis büszkeséggel mutatja, milyen szép épületek voltak, s vannak ma is Tolcsván. (Időközben azt is megtudjuk a budapesti bankok világából hazatért fiatalembertől, hogy imádja a zenét, s kreatív, alkotó módon nyúl hozzá: hangulatos mixeibe itt bele lehet hallgatni!) De meglepő módon debreceni festők, grafikusok neveire is bukkanhat a látogató. A Síkhegy Csoport képeiből nyílott nemrég tárlat: Kujbus János, László János, Kővári Attila, Dóczy Alpár, Fehér Adrienn, Grela Aleksandra, Kónya Ábel, valamint a miskolci Országh Gábor és Radics Márta munkái lógnak a falakon.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Galéria megnyitása (30 kép )
Abban, hogy Tolcsva fejlődik, épül, szépül, gyarapodik, bizonyára nagy szerepe van Csoma Ernőnek. A polgármester nem csupán kiváló borász emlékezetesen szép borokkal, de olyan városvezető, aki mindenre figyel, aki mindent észrevesz. Mint mondja: a megoldásokat keresi. Nekem még mindig nem elég gyorsan változik még Tolcsva – állapítja meg, mikor dicsérjük a virágos utcákat, a szépen rendbe tett épületeket, a Waldbott-kastély hangulatos parkját, a templomokkal teli panorámát. (Római és görögkatolikus, valamint református templom is található Tolcsván. Zsinagógia is állt egykor, halljuk, de abból már csak egy kő maradt.) Csoma Ernő sorolja, mi mindent szeretne még összehozni, elérni, mi meg dicsérjük a tiszta falakat, melyeken nyoma sincs firkáknak, a rendezett utcaképet, a sok virágot. (S persze azért megjegyezzük azt is halkan, hogy nemrég egyetlen vendéglőt sem találtunk nyitva szombat délben.)
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Ha kigyönyörködte magát az ember Tolcsván, s eleget kóstolgatott, fordulhat Erdőhorváti vagy Erdőbénye felé. Nincs messze Boldogkőváralja sem, bár oda azért elég sokat kell kanyarogni, keresztül a hegyen. De ha már ott vagyunk, érdemes még észak felé haladni egy ideig: el Hejcébe, ami olyan, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Sűrű lombú fák, picike falu, vakítóan kék ég. Gyönyörű hely Hejce: a turista rácsodálkozik, micsoda kőfalak támasztják a patak partját, a dombokat, s milyen pincéket látni a kanyargó ösvények között. Persze, kastélyt is találunk itt: az 1700-as évek végén Eszterházy Károly püspök építette Fellner Jakab tervei alapján. Ha vonzódunk a templomokhoz, ne hagyjuk ki a 14. századi, késő gótikus katolikus templomot sem.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Ha viszont a másik irányba indulunk, és Sárospatak felé kormányozzuk az autót, ott is eltölthetünk pár órát. A vár hangulata utánozhatatlan, finom fagylaltot ehetünk, korzózhatunk a hajdani polgári kisvárosokat nyomokban még mindig idéző településen. Mi továbbgurulva Sátoraljaújhelyen nem állunk meg, hanem elmegyünk Pálháza felé, ahol a varázslatos Kishután és Nagyhután sétálunk egy nagyot. (Itt sem ismeretlenek a debreceniek…) S azt nézzük, létezik, hogy teljes a közművesítés, itt, a világ végén? Másféle különlegességben sincsen hiány itt: ennyi zsákutcát jelző táblát nem nagyon láttunk másutt.
El lehetne tölteni ezen a környéken is pár napot, állapítjuk meg, de az idő halad. Mehetünk Füzér felé, vagy megállhatunk Füzérradványnál. Itt a Károlyi-kastély láttán bizony leesik az állunk. Gyönyörű adottságai vannak, a park elképesztően szép – könnyű végiggondolni, micsoda hely lehetett ez fénykorában. (S lesz is, ha végeznek a felújításával.) S persze, ne menjünk el amellett sem, milyen óriási szakadék volt annak idején a kastélyban élő arisztokrácia és a falvakban olykor mélyszegénységben lakó tömegek életszínvonala között. Építészeti értelemben is izgalmas hely különben ez az eklektikus kastély, mivel a romantika, a reneszánsz és a barokk stílusjegyei egyaránt fellelhetők itt. A parkban pedig az ország talán legnagyobb platánjait is megcsodálhatjuk.
Ennél több nemigen fér bele a napba, nézzük az órát. Marad tehát a hazaút: irány szívünk másik csücske – Debrecen.